Petrikeresztúr község, aprófalu Zala megye középső részén, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság lankái közt, a Göcsej tájegység területén. A falu két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, melyet elválaszt a Cserta folyó és közvetlenül ennek jobb és bal partján rézsűk, mezőgazdasági telkek találhatóak. Az először 1260-ban feljegyzett település fénykorát a huszadik század derekán élte, majd lassanként elérte az aprófalvakra jellemző elöregedés és elvándorlás. Népességének görbéje a múlt század közepéig szinte töretlenül emelkedett, majd fokozatosan csökkenésbe fordult át. A népesség erejét mutatja, hogy a tizennegyedik századból származó templomát az idők során többször átépítették. Az Országos Kékkör, vagy más néven a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra Petrikeresztúr és Zalatárnok közti 6,5 kilométeres szakasza érinti a falut és annak határában a Patóhegyi borházfalut, mely a település gazdasági életének turisztikai ágazatában jelentős szerepet képvisel.

A település értékei:

Szent Kereszt felmagasztalása róm. kat. templom Petrikeresztúr, Kossuth Lajos u. 2.

Petrikeresztúr az Árpád-kor óta büszkélkedhet saját templommal, amit a történelem viharai hiába rontottak le, mégis mindig újraépítették. A templomkertben felállított információs tábla nem csak a templom múltjáról, de a helyi szokásokról is részletes felvilágosítást ad, így nem is lőnénk le a legizgalmasabb fordulatokat. Az emlékművekkel, rejtélyes régi sírkővel, és hatalmas, többszáz évesre tippelt hársfákkal gazdag kert megér egy látogatást.

Patóhegy, felújított régi pincesor Petrikeresztúr-Patóhegy

A szőlőhegyek híresen rossz boraik ellenére élénk színfoltjai voltak a zalai életnek. Ez az egykor színes világ fakul, de a Petrikeresztúrhoz tartozó patóhegyi pincesoron ma is megfigyelhetőek, sőt átélhetőek a mindennapjai. Az ősi boronafalú pincék, szocializmus éveiben épült présházak sorából hat pince néhány éve népies, bár nem göcseji stílusban megújított apartmanként született újra. Itt bárki megszállhat, és ma már noha bort sem kell hozzá innia. A pincesort szegélyezi a Kéktúra dunántúli szakasza.

Pálóczi Horváth Ádám sírkeresztje

Pálóczi Horváth Ádám (Kömlőd, 1760. május 11. – Nagybajom, 1820. január 28.) költő, író, hagyománygyűjtő. Kazinczy Klára költőnő férje.

A Hol-mi köteteinek (1-3, 1788-1793) számos versében énekelte meg a Balatont, melyet ő nevezett először magyar tengernek. Mint országosan ismert költő az 1780-as évektől levelezett Kazinczy Ferenccel. Csokonai Vitéz Mihályt is barátságába fogadta, elsőként ismerte fel költői nagyságát. 1789-től a pesti, később a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagja volt. Névtelenül jelent meg 1792-ben Felfedezett titok című szentimentális énregénye. Ez a korabeli szabadkőművesség tanításainak összefoglalása. Annak a köznemességnek a jellegzetes képviselője volt, amely a felvilágosodás eszméit összhangba tudta hozni a nemzeti múlt hagyományaival. Kurucos hazafiság és erős németellenesség jellemezte. Röpiratban szállt síkra a nők egyenjogúságáért és a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért. 

Petrikeresztúri tartózkodása idején (1812-1818) a Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t. Amikor németgúnyoló versei miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene, a versek megtévesztő átköltésével terelte el magáról a gyanút. Jó barátai között szintén található: zalalövői Csapody Gábor (1760–1825) Somogy vármegye alispánja, királyi tanácsos, költő, szabadkőműves. 1812-ben Pálóczi Horváth Ádám Nagybajomról Petrikeresztúrra tette át lakását. 1814. június 21-én I. Ferenc király leiratot intézett gróf Erdődy József magyar kancellárhoz. Eszerint tudomására jutott, hogy Somogy és Zala vármegyében igen botrányos énekeket énekelnek, melyek szerzője pálóczi Horváth Ádám, aki Zalában tartózkodott, de Somogyban is voltak birtokai, sőt Gömör vármegye közgyűlésén is különös ellenállást tanúsított. A botrányosnak nevezett ének a Stájer tánc volt.

Már a Rábán túl a nagy sas, a kakas körme mivé tett.

Stájer tánc végzi a manifestummal kezdett minétet.

Nyalka csizmám elrombolja pór szolga-sarú formára,

Fűzött topányom elszabta francia cipő-paktára;

Szánd meg, Árpádom, szánd unokádat,

Tartsd meg ez véren szerzett hazádat!

(részlet)

Mind a somogyi, mind a zalai alispán ártatlannak minősítette Horváthot. Jóindulatúan hallgatták ki, átgondolt védekezést készíthetett. A hivatalos leiratot kézhez kapta, másolatát Kazinczynak is elküldte. Lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757–1832) zalai alispán a vizsgálati anyaghoz Horváth verseinek egy kis gyűjteményét is mellékelte, ezek már átírt, németellenességből kiforgatott, franciaellenesre módosított szövegek voltak.^[4] Utolsó betegsége idején, Pálóczi Horváth Ádám azonban ismét Nagybajomra tért vissza, ahol 1820. január 20-án megérezte halálát: a reggeli kávé után megilletődve mondta feleségének: „fiam bizon meghalok, nem állhatom ki ezt a világot”, majd 25-én vérhányás és torokdaganat lepte meg és január 28-án meghalt.